A GeekSyndicate riportsorozatának harmadik interjújában a látványtervező munkájával ismerkedhetünk meg. A beszélgetés augusztusban készült a Merlin stúdiójában.

Ed Turner Twitteren: @edturnerdesign

Van a jelmezek, a díszletek, a stáb és a színészek mellett még valami, ami elengedhetetlen a forgatáshoz. Ezt képviseli Ed Turner látványtervező, aki Big J-vel együttműködve dolgozik a művészeti részlegben. Hogy pontosan mit csinál Mr. Turner? Ő az, aki papírra veti, megrajzolja és lemodellezi a Merlin legjellegzetesebb tárgyait: az Excaliburt, a kerekasztalt vagy épp a sárkánytojást, amelyből Aithusa kikelt. Mivel magam is foglalkoztam designnal, hozzá bőven volt kérdésem. Ez sült ki belőle:

ET: Ebben a szobában zajlik a Merlin igazán fejfájós része. Ez itt a problémamegoldó részleg! Mi próbáljuk feldolgozni, hogy mi mindenre van szükség a forgatókönyv alapján, és elkészíteni azokat a forgatásra.

Ezek mind az ön rajzai? Saját kezű munkák?

Ez egy díszlet látványterve, amit hamarosan használni fogunk, és amiről semmit nem mondhatok. (nevet) De a nagy részét GCI-ra (számítógépes trükkök) tervezzük, ezért én csak felvázolom a látványt, aztán javaslom, hogy mi az, amit készítsük el a kamera számára, fizikai valójában, a virtuális elemeket pedig nyilván csak később adjuk hozzá.

Létrehozunk egy elképzelt teret a zöldhátteres stúdióban. Így néz ki a folyamat. (Egy jelenet képes forgatókönyvét mutatja.) Egy grafikus sokkal kidolgozottabb változatot készít a terveimből, aztán a kettőt valamiképp egyesítjük. Végül ezek alapján elkészül a CGI változat.

Általában hány változat készül egy-egy darabból?

Attól függ, hogy mennyire sikerül elsőre eltalálni azt, amit a producerek elképzelnek. Van, hogy az első beszélgetések során kikristályosodik a dolog, és minden talál. Aztán van olyan is, amikor valami nem felel meg, és újra kell rajzolni. 1 és 8 között mozog a próbálkozásaink száma.

Mik voltak a sárkánytojáshoz kapcsolódó feljegyzései az előző évadban? Miért lett kék?

Az ember mindig figyeli, hogy mások mit csinálnak, és ez így vagy úgy, de befolyással van rá. Van aki azt mondja, "csináljuk azt, amit ők", más pedig azt, "ne azt csináljuk, amit ők". Én mindig azt képviselem, hogy ne azt csináljuk, amit mások - tervezzünk valami mást.

Szóval láttuk a Trónok harcát, és abban már csináltak sárkánytojást. Az ő tojásaik úgy néztek ki, mint valami egzotikus gyümölcs, nagy pikkelyekkel. Ezért választottuk mi inkább ezt. (Felemeli Aithusa tojásának prototípusát.)

A maga vicces módján ez volt az egyik legnehezebb kellékünk. Ez a prototípus egy kennywood nevű anyagból készült, és úgy viselkedik, mint az mdf (közepes tömörségű faroslemez) - olyan, mintha fa lenne, de nagyon finom struktúrákat lehet kialakítani belőle, így modellezésre, szobrászkodásra tökéletes.

Csak rá kellett rakni egy forgó esztergagépre. Tehát azt akartuk, hogy sima legyen, a kék pedig olyan színnek tűnt, ami kissé egyedi - mint egy kacsatojás színe. Igazából arra törekszünk, hogy minél előbb kialakuljon egy közös elképzelés, mert a szárnyaló képzelet bizony veszélyes dolog, amikor az embert határidők szorítják, hiszen mindenkinek másképp működik a képzelete. Folyamatosan arra törekszem, hogy mindenki biztosan ugyanazt lássa.

Hogyan választják ki a felhasznált anyagokat?

Az ember tapasztalatból tudja, hogy mire mit érdemes használni, de előfordul, hogy valaki javasol valamit. Az anyagot az is meghatározza, hogy az akció során minek kell történnie vele.

Ha valamit el kell törni, akkor könnyű, törhető anyagot használunk, de az sem mindegy, hogy eltörve hogyan néz ki, ezért két változat kell belőle. Kell egy egészséges és egy törött változat. Az igazi őrület ott kezdődik, amikor speciális effektusokat is használunk, ezért ahhoz készül még egy változat.

A sárkánytojás esetében rengeteget tanakodtunk, hogy a tojás fizikailag törjön szét a kamera előtt, vagy utómunkaként csináljuk meg. Végül az a döntés született, hogy az egészet utómunkában csináljuk. Szóval a repedezés, a töredezés, a háromdimenziós festés, amely révén látjuk belül a sárkányt és ahogy a bébisárkány előbújik - ebből semmi sem történt fizikai valójában.

A másik választás az lett volna, hogy belehelyezünk egy patront, ami a kamera előtt törte volna fel a tojást. Ezeket a döntéseket mind meg kell hozni a különböző szempontok figyelembevételével, és az ilyesmikből nagy és igen furcsa tapasztalat gyűjtemény halmozódik fel.

Itt látjuk a kerekasztalt (miniatűr modellen). Egy ilyen hatalmas tárgyat hogyan hoznak létre? Kiadják egy asztalosnak?

A kerekasztalt nem tudtuk magunk elkészíteni, mert túl sok a munkánk. Számos dolgot igyekszünk házon belül legyártani, hogy spóroljunk a költségeken, de ezt kiadtuk egy külső vállalkozónak. Hat órás leállás volt, hogy bevihessük a trónterembe Pierrefondsban, de 40 percig ácsorogtunk odakint, várva, hogy a kis hölgy beengedjen. Nem tudta, hogy ott vagyunk!

Ó, egek...

Hát igen, és mivel nem látott meg, vesztettünk úgy egy órát.

Feltételezem, hogy több darabban vitték be.

Igen. Nem akarok minden titkot elárulni, de valóban, esélyünk sem lett volna egy hét méter átmérőjű asztalt áttuszkolni egy régi vár ajtaján. (nevet) Ezért 18 darabra szedtük. Hatalmas nagy, körülbelül hét ember kell, hogy bevigye, és ehhez jön a 32 szék, amelyeket kézzel kellett legyártani, mert nincs olyan beszállító, akinek lenne 32 egyforma széke.

Ez is a folyamat része - körülnézünk minden kölcsönzőben, és találunk esetleg 30 széket, amelyek nem tökéletesek, de talán lehet rájuk huzatot tenni, vagy egy háttámlát, aztán mégiscsak megállapítjuk, hogy ez így bénán fog kinézni. Szóval az utolsó pillanatban úgy döntöttünk, hogy legyártatjuk őket, ami persze drágább, mint a kölcsönzés. Mindig így zajlik a munkánk.