Szusszanásnyi kitérő a negyedik évados forgatási fotók közepette...
Colin Morganről még nagyon sokat kell írnom ezen a blogon, részben azért, mert eddig alig tettem meg, de még inkább azért, mert nem lehet eleget méltatni a Merlin fiatal címszereplőjének tehetségét.
Anélkül, hogy különösebben ismerném a szigetország mai színházi világát, ki merem jelenteni, hogy Colin Morgan a brit színjátszás fiatal nemzedékének egyik legkiválóbb tagja. Na jó, a kijelentésemhez ad némi bátorságot az a jó néhány nyilatkozat, amit Colin sokat tapasztalt színész társai - Richard Wilson és Anthony Head - tettek vele kapcsolatban. A lényeg: ez a nagyfülű, mosolygós ír srác, aki Merlin szerepében is folyamatosan ragyogó alakítást nyújt, biztos, hogy még fantasztikus dolgokat fog letenni az asztalra.
Merlin-fórumokon tegnap kezdett el terjedni az alábbi videofelvétel, amely nyolc napja került fel a vimeóra. A felvételen Colin Shakespeare IV. Henrik király című drámájából olvas fel/mond el egy részletet, Henrik herceg szövegét.
A felvétel valószínűleg egy szerepmeghallgatásra készült, így aztán kíváncsian várom, lesz-e a dolognak folytatása, még akkor is, ha jó eséllyel soha az életben nem fogom színpadi szerepben látni a mi Merlinünket. Ám egy jó kis Shakespeare-szerep biztosan fontos állomást jelentene Colin karrierjében.
Magához a videóhoz nem is fűznék sok kommentárt. Ez a gyerek mindent tud. A videó alatt megtaláljátok az elmondott szöveget Lévay József műfordításában.
(A felvétel egyszer már eltűnt a Youtube-ról. Ha eltűnik újra, le tudod tölteni innen.)
Oh azt ne gondold; az nem úgy leend.
Isten bocsássa meg, hogy tőlem így
Eltávolíták felséged szivét!
De Percy fog fizetni mindezért,
S ha majd nehány dicső napot megérek,
Bátran kimondom, hogy fiad vagyok.
Vérből veszek díszöltönyt fel magamra,
S arczomra véres mázt, a melylyel együtt
Lemosva lesz minden gyalázatom.
Így lesz azon nap, bármikor jön az,
Midőn e hír s dicsőség gyermeke
E hősi Hővér, e híres lovag
Föl sem vett Henrikeddel összecsap.
Bár a dicsőség, mely vértén ragyog,
Ezerszer annyi volna, s arczimon
Kétannyi a gyalázat! Lesz idő,
Hogy hírnevét éjszaknak e fia
Az én szennyfoltomért cseréli ki.
Hisz Percy, jó atyám! csak ügynököm,
Ki hírnevet számomra gyűjt, s erős
Nagy számadásra vonzom egyszer őt,
Hogy nyert dicsőségét id’ adja mind,
Korának bármi kis diszét ide;
Vagy szíviből szakítok számadást.
Isten nevében ezt igértem itt,
S véghez viszem, ha Isten engedi.
Enyhítse ez felségednél az én
Vásottságom ütötte mély sebet;
Ha nem: felold az élet vége mindent,
És százezer halált inkább nekem, mint
Csak részben is megszegjem eskümet!