Erős kezdés után lenyűgöző folytatás - eddig ez mondható el a Merlin negyedik évadjáról.

Dale McCready operatőr kis csapata igazán meghálálja, hogy idén 35 mm-es filmre forgathat. Remekül illusztrálja ezt az alábbi jelenet, amely még a laikus szemlélő számára is feltűnően szépen játszik a fényekkel és árnyakkal. Idézzük fel!

Fontos a jelenet kontextusa, de most azokra való tekintettel, akik még nem látták az epizódot, nem írok róla. Elég annyi, hogy a fenti részletnek könnyen kiolvasható szimbolikája van: egy új kor hajnala köszönt a szereplőinkre.

Alice Troughton twitteren néhány további érdekességet is elárult. A jelenet megkomponálásánál a rendezőt és az operatőrt az a gondolat vezérelte, hogy Artúr alakja a napistennel, Apollóval azonosítható. Egyebek mellett ebből adódik a különleges megvilágítás. A rendezőnő azt is elárulta, hogy a fények beállítása közben Colin (Merlin) fedezte fel Artúr árnyékát a falon. Innen jött az ötlet, hogy Merlin a fal felé fordul, és elsőként az árnyékra tekint, mikor a herceg felnyitja az ajtót. Artúr azt gondolhatja, hogy a szolgája alszik, de a néző látja, hogy a bűntudattól szenvedő Merlin a jövő kérdésein töpreng.

Apró, de szép jelenet, egy kis mitológiával. Nem csak a fények, a beállítások is gondosan megkomponáltak. Mindez mégsem vonja el a figyelmet a színészek finom játékáról. Az élményt pedig a tündérmeséhez illő zene teszi teljessé.

Az angolok tudják, mi az a minőség.