A párizsi Comic-Conon nem csak a Morganát játszó Katie McGrathtal és Julian Jones íróval készült interjú. A francia nyelvű AlloCiné online magazin az "elbűvölő Colin Morgannel", Merlin megformálójával beszélgetett. Az interjút olvashatjátok az alábbiakban.

A harmadik évad vége felé igen érdekes a Gilli (eredetiben The Sorcerer's Shadow - a ford.) című epizód, mert szépen összefoglalja a karakterek fejlődését. Ebben a történetben megtapasztalhatjuk, mennyit is változott Merlin és Artúr a nagy kalandjuk kezdete óta...

Colin Morgan: Így igaz. Ami Merlint illeti, a Gillivel való találkozás eddig nem látott szerepbe helyezi őt. Immár nem ő kap tanácsokat, hanem maga adhat útmutatást. Magára ismer Gilliben, tudja, hogy miken mehet keresztül, ismeri a kételyeit, megérti a változás iránti vágyát. Gilli nem szeretne mást, mint önmaga lenni, és ezt a vágyát nyilvánvalóan Merlin is mélyen átérzi. Az epizód végére Merlin felnőtté válik. A néző pedig ráébred, hogy mennyire magányos figura, miközben azt szoktuk meg, hogy mosoly ül az arcán, és rendszeresen akár bolondot is csinál magából. Való igaz, ez egy meghatározó epizód, különösen Merlin szempontjából.

A Merlin az olyan sorozatok közé tartozik, amelyek egy karakter eredetéről mesélnek. A néző tudja, hová tart a történet. Az érdekesség abban rejlik, hogyan jut el odáig a hős. Könnyű azonban abba a csapdába esni, hogy elnyújtják a történetet a további évadok érdekében. A Smallville-t például sokan kritizálják, amiért túlontúl sokáig halasztották, hogy megszülessen Superman alakja. Te nem tartasz ilyesmitől?

CM: Ez valóban furcsa lehet. Ám úgy vélem, amíg az írók képesek leleményes történeteket írni, nem áll fenn a veszély. Én személy szerint nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen kaland részese lehetek, ammi ennyi embert vonz. Színészként lehetőséget ad, hogy délelőtt valami humorosat játsszak el, délután pedig valódi drámát. Ráadásul annak veszélye, hogy ezentúl csakis varázsló és mágus szerepeket fogok kapni, viszonylag csekély. (nevet) De még egyszer mondom, a sorozatban az érzelmek olyan széles skáláját játszhatom el, hogy emiatt egyáltalán nem aggódom. Visszatérve a konkrét kérdésre, nem hinném, hogy "túlontúl" sokáig leszünk képernyőn. A producerek mindig is öt évadot terveztek. Most forgatjuk a negyediket. Ha a közönség idén sem pártol el tőlünk, a történetet be tudjuk fejezni az ötödik évaddal. Az írók számára hasznos, ha tudják, hol ér véget a sorozat, mert így jobban meg tudják tervezni a cselekmény vonalát.

Merlin nem lovag, nem vesz részt a tornán, nem húz páncélt. Mégis az egyik legjellegzetesebb és még inkább legjelentősebb testbeszéddel rendelkező szereplő, de ez nem pusztán fizikai dolog. Van, hogy a komikumot szolgálja - például egy félre billentett fej, amivel egy válaszra reagál -, máskor pedig az ifjú varázsló mélyebb érzéseit tolmácsolja. Hogyan alkottad meg és fejlesztetted ezeket a gesztusokat?

CM: Nem szoktam túlságosan értelmezni a karakterem gesztusait. Az érzelmei határozzák meg a testbeszédét. Játék közben az ember egyszerre éli meg belülről a történéseket és kívülről is egy kicsit. Színész és néző is egyben. Paradox módon mégis az egész olyan természetes. Fontos szerepet játszik az ösztönösség.

De Merlin az egyetlen szereplő, aki így "mozog". Saját gesztusrendszere van.

CM: Ez érdekes. Eddig még senki sem mondta. (nevet)

Említetted, hogy forgatjátok a negyedik évadot. Hol tartotok most?

Ahogy minden évben, idén is 13 epizódot készítünk. Teljesen leforgattuk az 1-2-3-at. A 4-5-6 forgatásának nagyjából a felénél járunk, és épp csak elkezdtük a 7-8-9-et. Az évad többi részéről korai lenne beszélni, hiszen még forgatókönyvünk sincs. (nevet) Amint látható, egyszerre több epizódot forgatunk. A negyedik évad cselekménye nagyon izgalmas. Szerintem az eddigi legjobb. Miután elolvastam a forgatókönyveket, alig vártam, hogy leforgassuk. A harmadik évad volt az átmenet, főleg hangulatában, ami kissé komorabbá vált, még akkor is, ha voltak könnyedebb epizódok, mint például a koboldos, a maga számos helyzetkomikumával. Miközben a humor végig jelen van, a negyedik évadhoz közeledve a sorozat egyre felnőttesebb, egyre sötétebb tónusú. A dráma szerkezete, ami tovább fejlődik az idén, valamelyest emlékeztet az amerikai sorozat dinamikájára is, erősebb az epizódokon átívelő szál.

Egyszerre három vagy akár hat epizódot is forgattok. Ez még ma is bonyolult, vagy hozzászoktatok már az efféle keresztbe dolgozáshoz?

CM: Igazából ez egy olyan szellemi kihívás, aminek két szakasza van. Az előkészületi fázisban nincs vele problémám, de amint a forgatáshoz érünk, az arányok annyira mások lettek, hogy a nehézségek is megtízszereződnek. Ebből a szempontból a negyedik évad forgatása nagyon kemény. Nagyon kevés idő jut leforgatni egy-egy epizódot, amelyek nagyobb léptékűek, mint korábban. Ez nem könnyít a helyzeten. Az 1., 2. és 3. epizódnak múlt héten már teljesen kész kellett volna lennie, de két napja még az első rész utolsó jelenetét forgattam! (nevet) Úgyhogy ennek a bizonyos jelenetnek a hét eleji forgatásakor kilenc epizódnyi karakterfejlődést kellett észben tartanom. (nevet) Ez még új kihívás számomra.

Két éve a Merlin a bennem lakó kissrácnak szólt. Mára a sorozat bizonyos szempontból érettebbé vált...

CM: Teljesen így van, és ez számomra is fontos. Azok a rajongók, akik elejétől fogva figyelemmel követnek bennünket, a sorozattal együtt nőttek fel. Persze a legfiatalabb nézők, akik most fedezik fel a sorozatot, szintén tudják élvezni azt a maguk szintjén. Nagyon fontos az a kapcsolat, ami az elején kialakult a rajongókkal. Előfordulhat, hogy a sorozat egy-egy szituációjára másképp reagál a közönség egyik vagy másik része. Az új, illetve fiatal nézők azt fogják átélni, amit a rajongók már átéltek a kezdetekkor. De az örömöt és a fájdalmat másképp fogják értékelni. Különleges a kapcsolatunk a közönséggel, és főként azért ilyen erős, mert a sorozat középpontjában a karakterek állnak.

Van olyasmi a Merlinben, amivel nem vagy elégedett?

CM: Színészként vagy nézőként?

Mindkettő! De először mondjuk a sorozat nézőjének szemével...

CM: Nem könnyű visszanézni egy sorozatot vagy filmet, amiben az ember maga is játszik. Nekem szerencsém van a Merlinnel, mert a trükkök fontos szerepet kapnak a forgatás és még inkább az utómunkálatok során, úgyhogy igazából én is akkor ismerem meg a sorozatot, amikor először látom. Amikor megnézem az adott epizódot, akkor tudom meg, hogy pontosan mit forgattunk le. És minden alkalommal meg is lepődöm. Gyakran mondom: "á, szóval ez az a szörny, ami üldözött!" (nevet) Ez bámulatos dolog. És megmutatja, hogy összességében mi ennek a szakmának a lényege: mindenek előtt az együttes munka. Amikor megnézek egy epizódot, nem csak a színészek és a rendező munkáját látom. A díszletért, a jelmezekért, a trükkökért, a zenéért felelős emberek hihetetlen munkája mind ekkor válik láthatóvá. Amikor egy Merlin-epizódot látok, mindig ez az első reakcióm: tisztelem a munkát, amit mindenki belefektetett.

Feltűntél az egyik kedvenc Doctor Who-epizódomban, az Éjfélben. Milyen emlékeket őrzöl erről?

CM: Már a forgatókönyv is rendkívüli volt, teljesen más, mint bármi, ami előtte szerepelt a sorozatban. Az az epizód színtiszta pszichológia, és totál ijesztő! (nevet) Személy szerint nekem ez volt az első igazi tévés szerepem. Ezért nagyon szerencsésnek tartom magam. Ne felejtsük el, hogy együtt játszhattam Lesley Sharppal és David Tennanttel, aki egyszerűen fantasztikus színész! És mindenki hihetetlen kedves volt velem. Fantasztikus élmény volt két hétig összezárva lenni abban a járműben. (nevet)

Colin Morgan és David Tennant

Sok brit színész vágyik az Atlanti-óceán másik oldalára, Hollywoodba. Az amerikai sorozatokban számos honfitársad játszik. Adódott már számodra ilyen lehetőség? Volt már kezedben a kulcs? Egyáltalán szerepel a vágyaid közt?

CM: Engem nem a helyek vonzanak, hanem a munka, a kihívás, a játék. Ha egy jó forgatókönyv elszólít Dániába, Franciaországba, Angliába vagy az Egyesült Államokba, menni fogok.