Ma már esett egy seb a szívemen. Nem akarok elveszíteni még egy barátot...

Olvasgattam a napokban Julia Hass különleges látásmóddal és élvezetes stílusban megírt recenzióit a Merlin idei évadjának epizódjairól. Julia, a CliqueClack.com állandó szerzője a televíziós forgatókönyvírás már-már tudományos megközelítésével, ugyanakkor a legelkötelezettebb néző szeretetével fejti ki gondolatait a sorozatról, a héten pedig egészen érdekes következtetésre jutott a legutóbbi epizóddal kapcsolatosan.

Talán tudjátok, hogy a Merlin nézőtáborában azon kevesek közé tartozom, akik nem várják türelmetlenül, hogy Merlin végre felfedje titkát Artúr előtt. Tetszik, hogy főszereplőnk egy egyszerű szolga ruhájába bújtatott szuperhős, aki titkolni kénytelen különleges erejét. Mert egyrészt érdekessé teszi a karaktert a belső vívódás, amit a titok leplezése okoz számára, másrészt élvezem, hogy - bár tudja, nagy dolgokra hivatott, és elszántan küzd is, hogy beteljesítse a sorsát - egyszerű cameloti alattvalóként Merlin a legszerényebb, legalázatosabb valamennyi világmegmentő hős közül.

Mégis, most először elhiszem, hogy talán az írók elérkezettnek látják az időt a fordulatra. Persze, ebben szerepet játszik az is, hogy okoztak már idén komoly meglepetést.

Julia Hass nem kevesebbet állít, mint hogy a legutóbbi epizód, a The Secret Sharer a nagy (ön)leleplezés első felvonása. "Készítsetek elő füzetet és ceruzát" - biztatja olvasóit, a múltheti epizód után ugyanis úgy véli, leckét vehetünk abból, hogyan kell megrajzolni egy átívelő cselekményszálat, illetve hogyan kell lezárni, vagy épp nem lezárni azt.

"A varázserő felfedése olyasmi, amit én makrokonfliktusnak szoktam nevezni, mint például, hogy ki az anya az Így jártam anyátokkal című sorozatban, vagy hogy mikor jön már össze két lökött szerelmes a tévésorozatok kilencven százalékában. A makrokonfliktusok nagyszerűek. Én a makrokonfliktusok nagy rajongója vagyok. Az velük az egyetlen gond, hogy ha a sorozat olyan sikeressé válik, hogy éveken át folytatódhat, elkezdenek bosszantóvá válni a rajongó számára. Aki kielégülésre vágyik.
A tévés előjátékkal addig csigázhatjuk és kecsegtethetjük a nézőt, ameddig csak akarjuk, de egyszer eljön a pont, amikor szüksége lesz rá, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie.
Ám a dolog nem ilyen egyszerű, mivel a makrokonfliktusok megoldása sosem az. Ilyenkor három lehetőség kínálkozik: a sorozatot ott és akkor be lehet fejezni; át lehet térni egyepizódos konfliktusokra, ahogy az epizodikus sorozatoknál szokás; vagy választhatjuk a titkos hármas számú ajtót, azaz lezárhatjuk az első makrokonfliktust... csak hogy egyenesen átvezessen egy másikba. Megjegyzem, mi írók legalább annyira szeretjük a hármas számú ajtót, mint amennyire a nézők utálják" - olvashatjuk a blogbejegyzésben.

Egyvalamiben mindenképp egyetértek a szerzővel: az évad hetedik része határozottan olyan volt, mint valaminek az előkészítése, és az epizódnak két nagy témája volt - Merlin titka és Artúr bizalma az alattvalói hűsége iránt.
Julia Hass úgy véli, Merlin az évadzáróban fel fogja fedni a titkát, lezárva a sorozat eddigi átívelő szálát, ám egyben elveszíti Artúr barátságát, ami új konfliktust nyit a történetben. Ezt látja előre vetíteni az alábbi jelenetben is:

"Szóval ha a Merlin idei évadja egy gyorstalpaló tanfolyam, amelynek címe Hogyan oldjunk meg mindent (miközben nem oldunk meg semmit), akkor ez a hét tekinthető az első félév végének. Az epizód pont olyan volt, mint minden egyes félévzárás - emlékeztet, hogy már félúton járunk (és komolyan, hogyhogy máris itt tartunk?), miközben elkezdhetünk azon agyalni, hogyan is fogjuk túlélni az év végi vizsgákat."

Ugye érdekes? Mint említettem, nem vagyok ez ügyben türelmetlen, de kíváncsian várom, beigazolódik-e az elmélet.