Az ifjú Merlin, mint egy népmese hőse, zsákjával a hátán, egymaga vándorol az úton. Úti céljához közeledve felkapaszkodik egy dombra, s a fák lombja fölött megpillantja Camelot várának tornyait.
Ezekkel a képsorokkal veszi kezdetét az angol fantasy sorozat, amely az Artúr-mondakör történetét meséli újra, egészen másképp, mint bármelyik korábbi feldolgozás. Másképp, hiszen ez a tündérmese a legenda előtti időkbe invitálja a nézőt.

Milyen apró vagy hatalmas végzetedhez képest...

Merlin egy olyan királyság szívébe érkezik, ahol a varázslás tiltott cselekedet, s halállal büntetendő. Uther Pendragon, a keménykezű király húsz éve hirdetett háborút a mágia és a régi vallás hívei ellen.

Merlin azonban menthetetlenül mágusnak született erre a földre. Sosem tanulta a varázslás tudományát, képességeit veleszületett átokként hordozza. Édesanyja, félve, hogy falujukban nem leplezhető már a titok, a város forgatagába küldi a fiát, egy régi baráttól, az idős Gaiustól remélve segítséget. Az öreg a király udvari gyógyítója, de hajdan maga is követte a régi vallást, és ismeri Camelot múltjának titkait. Gaius befogadja a fiút, és első perctől igyekszik a fejébe verni: kerülnie kell a bajt, a feltűnést, különben az életét teszi kockára.

Csakhogy Merlin egy szeleburdi kölyök, s már az érkezése másnapján sikerül ellenséget szereznie Camelotban. Konfliktusba keveredik egy hasonló korú nemessel, aki épp a szolgája leckéztetésével szórakoztatja barátait. Gaius figyelmeztető szavait felülírja hősünk igazságérzete. Vesztére. Ugyanis kiderül, hogy akivel szembeszállt, nem más, mint Artúr, a király fia.
Merlin tömlöcben tölti a következő éjszakát. Innét kezdve hiába próbálja kerülni a herceget, Artúr örömét leli a szemtelen Merlinnel való kakaskodásban, hősünknek pedig komoly kihívást jelent, hogy ne használja a benne szunnyadó erőket.

Artúr és Merlin találkozása - Bradley James és Colin Morgan

Kettejük konfliktusánál azonban sokkal komolyabb fenyegetés leselkedik Camelotra. Egy boszorkány, akinek a fiát Uther varázslás vádjával kivégezteti, bosszút esküszik: megfogadja, hogy a király által kihirdetett ünnepségek vége előtt kioltja a herceg életét. A banya megöli Lady Helent, a királyság legkiválóbb dalnokát, aki katonák kíséretében tart Camelotba. Varázslat segítségével felveszi a nő külsejét, és a helyére lép.
Másnap este az ál Lady Helen már a királlyal vacsorázik. Az asszony mintha kacérkodna Utherrel, de valójában csak az érdekli, az ünnepi lakomán lesz-e alkalma végezni Artúrral. Beszélgetésükből megtudjuk, hogy a herceg anya nélkül nőtt fel, ami a sorozat később kibontakozó mitológiájának fontos eleme.

Közben fokozatosan megismerkedünk Lady Morganával, Uther gyámleányával is, aki együtt érez az üldözöttekkel, és megkérdőjelezi a király halálos ítéleteit, valamint a jólelkű Gwennel, azaz Guinevere-rel, Morgana cselédjével, akiben Merlinünk hamar barátra lel.

Ám hősünk egyelőre egyre elveszettebbnek érzi magát. Az Artúrral való újabb összetűzés után Gaius alaposan leszidja, amiért képtelen megfogadni a bölcs tanácsot. Merlin azonban tanácsok helyett válaszokra vágyna. Miért született különlegesnek ebbe a világba, ha halállal kell érte lakolnia? "Ugye nem vagyok szörnyeteg?" - teszi fel a régóta kimondatlan kérdést, és keserűen tapasztalja, hogy a sokat látott Gaius sem tud felelni neki.

Lady Helen - Eve Myles

A történet azonban fordulópontjához ér, amikor Merlin egyik éjszaka elkezdi követni az ismeretlen hangot, amely Camelotba érkezése óta szólítja őt. Hamarosan felfedezi a vár alatt rejlő barlangot, s benne az utolsó sárkányt, amelyet Uther trófeaként tart fogva láncra kötve.

A lény látszólag mindent tud Merlin végzetéről. Elmondja neki, hogy okkal kapta a képességeit. Artúr, ha király lesz, egyesíteni fogja Albion földjét, és új kort hoz el valamennyiük számára. Merlin feladata, hogy addig is egyengesse a herceg útját, és minden áron védelmezze őt. Merlin persze nem erre a válaszra várt, és esze ágában sincs elfogadni a sárkány meséjét, hiszen Artúr egy kiállhatatlan alak, az utolsó, akinek az életét megvédené.

Kell legyen egy másik Artúr, mert ez egy barom.

Elérkezik az ünnepi lakoma estéje, amelyen mindenki ott van, aki számít, s Gaius is magával hozza Merlint, hogy inasként sürögve jusson neki is valami a jóból.
Lady Helen még eltesz láb alól egy szolgálólányt, aki a tükörben megpillantja a banya valódi arcát, majd csatlakozik az ünnepséghez, hogy énekével szó szerint elbűvölje Uther udvarának tagjait. Ahogy a boszorkány dalra fakad, a lakoma résztvevői egytől egyig álomba szenderülnek. Egyedül a sarokban meghúzódó Merlin eszmél rá a történésekre. Ifjú varázslónknak biztos ellenszere van az efféle bűbájra. Gyorsan befogja a fülét... ;)
A banya tőrt húz elő, és Artúr felé közelít vele. Ám ekkor Merlin ösztönös varázslattal leszakítja a csillárt, amely maga alá temeti a boszorkányt.

A sötét varázslat szertefoszlik, az álom lassan felszáll mindenkiről. A boszorkányról lehullt az álca, de utolsó leheletével újra megragadja, és a herceg felé hajítja a tőrt. Merlin az idő sodrát lelassítva - mert ilyet is tud - elrántja Artúrt a halálos penge útjából.

Amikor Uther felfogja, hogy a fiú megmentette Artúr életét, azonnal jutalmat szán neki. Hősünk szabadkozik, de a király ragaszkodik hozzá, hogy valami különlegessel jutalmazza a hű alattvalót: "Mától az udvar tagjává teszlek. Te leszel Artúr herceg szolgálója."

Artúr és Merlin reakciója minden pénzt megér...

Az utolsó jelenetben Merlin a szobája asztalánál töpreng. Úgy tűnik, a kételyei ellenére kezdi elfogadni a végzetet, amiről a sárkány beszélt neki. Gaius is úgy véli, sikerült célt találni Merlin képességeinek, és ennek jeleként neki ajándékozza a régi varázskönyvét. "Azt hiszem, te több hasznát veszed."
Ekkor érkezik a futár: Artúr herceg a szolgáját hivatja.

"Hív a végzeted. Nézd meg, mit akar!"

***

Nyugodtan kijelenthető, hogy A sárkány hívó szava messze nem a sorozat (vagy akár az évad) legjobb epizódja, ugyanakkor betölti azt a szerepet, amit egy bevezető résztől elvárhatunk. Minden kezdet nehéz, látszik, hogy a stáb és a szereplőgárda is csak most kezdi "belakni" a sorozatot. Julian Jones forgatókönyve viszont egész ügyesen adagolja a történetet, a háttér információkat, a karakterábrázolást és a humort - mindenből annyit kapunk, amennyit még éppen elbír az első negyvenöt perc, de a fő hangsúly a szereplők bemutatására esik. A szereplőkre, akik nagyon másak, mint amit a legenda alapján várnánk, ugyanakkor mindegyikükben ott rejlik a későbbi karaktere. Ez a sorozat alapötletének lényege.

A megvalósítással kapcsolatban már lehetnek kifogásaink. Egyelőre akadnak szegényesebb díszletek, jelmezek, trükkök... Ám ez messze nem olyan zavaró, mint az a néhány idegesítően infantilis és fölöslegesen modern kameramozgás, amit James Hawes rendező alkalmaz - szerencsére az első néhány epizód után leszoknak róla az alkotók. Az élete első főszerepét játszó Colin Morgan még csak keveset árul el színészi kvalitásaiból, viszont bája és kisugárzása révén képes megszerettetni velünk Merlin figuráját, így mindenképp az epizód egyik erőssége. A fiatal szereplők közül talán Bradley James az, aki már elsőre magabiztosan hozza a "címeres ökör" Artúr figuráját, mármint abban a három jelenetben, ami a nyitóepizódban jut neki.

Julian Jones egy interjúban maga is felrótta önmagának, hogy Artúr és Merlin közös jelenetei eleinte az amerikai gimis sorozatok hangulatát idézik (a menő srác a haverjai előtt beleköt az új gyerekbe), de a kezdet kezdetéhez még ez a hangulat is passzol, az epizód végére pedig kinőnek belőle a karakterek. Sok apró szeretni valót is kínál az epizód. Ilyen például Merlin rácsodálkozása Camelot látképére, vagy az anya aggódó levele Gaiusnak. A jól sikerült jelenetek közé tartozik Merlin találkozása a sárkánnyal, ami mutatja az alkotók törekvését, hogy filmszerű léptéket adjanak a sorozatnak. Ám a nyitóepizód csúcspontja mindenképp a boszorkány áriája, amely zeneileg és vizuálisan is remekül megkomponált.

Gaius szerepében a kiváló Richard Wilson

Minden gyermekbetegsége ellenére szerethető a Merlin első epizódja, méghozzá azért, mert magában hordozza az ígéretet, hogy akárcsak a történet szereplői, maga a sorozat is hatalmas utat fog bejárni a továbbiakban. Ez a határozott biztatásom minden új néző számára.

Eredeti cím: The Call of the Dragon

Rendező: James Hawes
Író: Julian Jones
Operatőr: Geoffrey Wharton