Merlin az első részben, ha nem is könnyen, de megbarátkozott a küldetéssel, amit a végzet osztott rá. Mivel a nagy terveknek Artúr megkerülhetetlenül része, Merlin most megpróbálja elnyerni a herceg bizalmát. Természetesen ez sem lesz egyszerű.

A fél nem gyűlölheti azt, ami egésszé teszi.

Merlin igyekszik megbirkózni a "megtiszteltetéssel", hogy a király Artúr szolgájává tette. Eleinte úgy érzi, a teremtésben nincs is más vesztes, csak ő, de hamarosan rájön, hogy hercegnek lenni sem fenékig tejfel.

Először is meg kell tanulnia, hogyan kell felvértezni egy lovagot, Camelotban ugyanis lovagi tornát rendeznek. No nem olyan lándzsás-lovaglósat, azt idén még nem bírná el a költségvetés. Mármint nem a királyi kincstáré, hanem a BBC-é.
A királyi kincstár bőkezűen ezer arannyal jutalmazza a torna győztesét, és a bajnok kísérheti Lady Morganát a lakomára. Csábító jutalom, kivéve Artúr számára. A legnagyobb teher mégis az ő vállát nyomja, hiszen a király és Camelot népe is elvárja, hogy a torna végén a herceget avassák bajnokká.
Szóval Merlin ügyetlenkedik, Artúr pedig morcos, Gwen azonban segítőkész, és mindent megtanít hősünknek a vértekről. Könnyű annak, aki a kovács lányaként nőtt fel.

A cameloti torna akkora esemény, hogy Albion minden szegletéből érkeznek lovagok, s ha elfelejtettük volna, a modern frizurával feszítő Sir Ewan vagy a szablyás-turbános ugribugri harcos biztosan emlékeztet rá: fantasyt látunk, és még véletlenül sem történelmi sorozatot.
A győzelemre hajt a messzi földről érkező Valiant is (a szinkronos változatban le is fordították a nevét Vitézre, ami elég bénán hangzik), aki lovag létére tisztességtelen eszközökkel játszik: mágikus pajzs van a birtokában, amelynek címerén a kígyók képesek életre kelni.

Ám a fegyverraktárban serénykedve Merlin megsejti Valiant titkát, és amikor Gaius kígyómarás nyomait fedezi fel az arénából kivonszolt Sir Ewanon, ifjú varázslónk már tudja, hogy Artúrra nem várt veszély leselkedik.
Kedvelem ezt a motívumot, ami sokszor visszatér a sorozatban, hogy Merlin nem csupán különleges képességeinek, hanem társadalmi státuszának is köszönheti éberségét. Hiszen szolgaként ott is megfordul, ahol az urak soha, és sok mindent tisztábban lát az udvari hierarchia alsó fokán állva. Azt is érezhetjük ebből, hogy a későbbi nagy varázsló bölcsességében ott rejlik mindaz a tapasztalat, amit szolgaként szedett össze. De ne szaladjak ennyire előre!

Merlin merész lépésre szánja el magát. Besurran Valiant szobájába, és levágja az egyik életre kelt kígyó fejét. Így Gaius elkészítheti az ellenszert a pórul járt lovag számára, Merlin pedig megkeresi Artúrt a bizonyítékkal. Artúrt sikerül meggyőzni, csakhogy egy kígyófej és egy szolga szava kevés ahhoz, hogy egy lovagot megvádoljanak a király színe előtt. Artúrnak szüksége van Sir Ewan vallomására is, amit Merlin megígér neki.

Artúr tehát a király elé viszi az ügyet, csakhogy Sir Ewant a betegágyon halálra marja Valiant egyik kígyója. Artúr hiába várja a tanút, és amikor Uther megtudja, hogy a herceg a szolgája szavaira alapozza a vádjait, keményen leteremti a fiát, Valiantot pedig példaként állítja elé.
Artúr csúnyán megszégyenül a királyi udvar előtt, nem csak azért mert nem tudta bizonyítani a vádjait, hanem azért is, mert gyávának tűnik, aki így akarja elkerülni a Valianttal való ütközetet a torna döntőjében. Merlin sajnálkozik, de Artúr elmondhatatlanul dühös rá, és elbocsájtja.

Merlint letaglózzák a történtek, és elveszti minden nehezen összegyűjtött hitét. A sárkányhoz siet, hogy elmondja neki: valakivel összekeverte, mert ő alkalmatlan rá, hogy Artúr segítője legyen. A sárkány azonban biztos a jóslatában.

Morgana, aki hol kacérkodik Artúrral, hogy ki nem állhatja a herceget, fenyegető álmokat lát. Merlin pedig tesz egy kísérletet, hogy lebeszélje Artúrt a harcról. Artúr azonban, bár tudja, hogy Merlin vádjai igazak voltak, nem fordíthat hátat trónörökösi kötelességének. Még akkor sem, ha a halállal kell szembenéznie.

Merlinnek végül mentő ötlete támad. Elhatározza, hogy ő maga fogja előcsalni a kígyókat az arénába lépő lovag pajzsáról. Fel is csapja a Gaiustól kapott varázskönyvet, és a szobájába cipel egy kutyát formázó szobrot, hogy kipróbálja rajta a varázsigét. Csakhogy az ifjú mágus még nem mestere az igéknek. Nem lehet nem szeretni Merlin karakterét és Colin Morgan játékát, ahogy hősünk a legnagyobb igyekezettel próbálja életre kelteni a szobrot. Felvirrad a torna döntőjének napja, mire Merlinnek sikerül a varázslat, és amikor a küzdőtérhez ér, Artúr már javában Valianttal vív.

Valiant brutálisan küzd, Artúr elveszti a kardját, majd a pajzsát is, de puszta kézzel még védekezik. Végül Merlin megtalálja a megfelelő pillanatot, és megidézi a kígyókat a pajzson. Valiant zavarban van, a király és mindenki előtt lelepleződött. Vesztenivalója már nincs, ezért Artúrra uszítja a csúszómászókat. Ekkor Morgana kardot dob a herceg felé. Artúr megragadja a fegyvert, és egy suhintással végez a kígyókkal, majd ledöfi Valiantot is.

A küzdőtérről lebotorkáló herceg Merlinnek szánt vállba verése többet mond ezer szónál, de két fergeteges párbeszédet még tartogat az epizód.
Artúr és Morgana megkoronázza az egész epizódon át tartó évődését azzal, hogy a lakoma során összevesznek azon, Morgana mentette-e meg Artúrt az arénában. Artúr szerint természetesen nem szorult rá senki segítségére, amit már Merlinnek magyaráz el. Neki aztán tényleg magyarázhatja...

- Egyébként csak azt akartam mondani, hogy hiba volt elbocsátanom téged.
- Ugyan, semmi gond. Fizetsz nekem egy italt, és kvittek vagyunk.
- Nem lenne helyénvaló, ha azt látnák, hogy italt fizetek a szolgámnak.
- A szolgádnak? De hiszen elbocsátottál.
- Akkor most visszaveszlek.

És Artúr elkezdi sorolni Merlin felgyülemlett teendőit, amitől hősünk arcáról fokozatosan lehervad a mosoly.

***

Ne várja senki, hogy az első részhez képest a második csodát tesz! Már csak azért sem, mert a Merlin epizódjait blokkosítva forgatják - többnyire hármat egyszerre. Egyedül a forgatókönyv írója más, az a Howard Overman, aki fantasztikus epizódokat fog még írni a Merlinhez. Később. Egyelőre elmondható, hogy Valiant mágikus kígyói olykor intelligensebbek a forgatókönyvnél, viszont Overman már most megmutatja nagy erősségét, a karakterábrázolást, amit a fiatal színész gárda - különösképp Colin és az Artúr szerepében immár valódi főszerepet játszó Bradley James - erős alakítással hálál meg. Egyedül Katie McGrath játékában akadnak még merevebb pillanatok.
A karakterek, a konfliktusok, a párbeszédek mind jók és élvezetessé teszik az epizódot, csak az ifjúsági sorozat jelleg erősebb, mint szeretném. De hogy a sárkány szavait idézzem, "ez nem a vég, ez még csak a kezdet..."

Eredeti cím: Valiant
Rendező: James Hawes
Író: Howard Overman
Operatőr: Geoffrey Wharton