A harmadik részben Merlin mindenki előtt bevallja, hogy varázsló. Csak épp senki nem hiszi el neki.

Eljön még a te időd...

Két bevezető epizód után ideje, hogy felbukkanjon Camelot - s még inkább Uther - fő ellensége, a boszorkány Nimueh. A későbbiekben meg fogjuk ismerni a szépséges varázslónő indítékait, egyelőre azonban sokat nem tudunk meg róla (a magyar változatban még a neve is kimaradt a címből), azon kívül, hogy keresztbe akar tenni Camelotnak, valamint hogy a legolcsóbb fantasy sorozatok kristálygömbjeit idézve, van egy varázskútja, amelyen keresztül szemmel tartja gyűlölt ellenségeit.

Egy fő gonosznak komoly ártó szándékkal illendő bemutatkoznia. Nimueh egy sárból gyúrt mágikus lényt teremt, amely miután Camelot víztározójában kikel a tojásából, halálos kórral fertőzi meg a város vizét. Camelot lakói hamarosan hullani kezdenek, Gauis pedig tudja, hogy az elkékült halottak nem lehetnek közönséges betegség áldozatai.

A király is gyanítja, hogy a járvány a mágia műve, és retteg, hogy az emberek a mágiához fordulnak majd gyógymódért, ezért harangszó után kijárási tilalmat rendel el, Artúrnak pedig parancsba adja, hogy a katonákkal kutassa át a várost, míg meg nem találja a varázslót. Nimueh persze nincs a Camelotban...

Gaius a tudomány komoly módszereivel próbál rájönni, hogyan terjedhet a kór, közben pedig igyekszik csillapítani Merlint, aki saját varázserejével gyógyítaná meg a betegeket.
Enélkül is majdnem lebukik, amikor Artúr katonái Gaius lakrészét kutatják át, és a herceg kis híján megtalálja Merlin varázskönyvét.

A humor is áthatja a jelenetet, ahogy Artúr elhúzza a száját, amikor Gaius felajánlja neki, hogy olvasson bele a tudományos munkásságába, majd szinte felcsillan a szeme, ahogy megtudja, hogy a hátul nyíló kis szoba Merlin lakrésze. Nyilván nem varázslót keresni megy be oda, hanem kíváncsiságból. Végül a frászt hozza Gaiusra, Merlinre és a nézőkre egyaránt, amikor kiszól a szobából, hogy talált valamit a sok szétszórt holmi közt... Egy ruhásszekrényt, amibe el lehetne pakolni.

Varázslónk tehát szokás szerint megússza a lebukást.
Amikor azonban Gwen apját, Tomot is megtámadja a kór, Merlin nem bír tovább tétlenkedni. Éjszaka kiszökik, és egy gyógyító varázsbatyut csúsztat a beteg férfi párnája alá.
Csakhogy ezzel a barátját, Gwent sodorja bajba. A kovács csodálatos gyógyulása szemet szúr az éber Artúrnak, és amikor Tom házában megtalálják a varázsbatyut, boszorkányság vádjával Gwent hurcolják a király színe elé.
Morgana kiáll a szolgájáért, és Artúr is megpróbál enyhíteni a király szigorán, de mind hiába. Uther máglyahalálra ítéli a lányt, remélve, hogy a halála révén a járványtól is sikerül megszabadulniuk.

A gondolat, hogy Gwent ki fogják végezni az ő tette miatt, merész lépésre készteti Merlint. Beront a király tanácstermébe, ahol mindenki előtt bevallja: nem Gwen a varzsló, hanem ő.

Hősünk készen áll a halálra, csak Artúrral nem számol. A herceg akkora képtelenségnek tartja, hogy Merlin varázsló lenne, hogy pillanatok alatt meggyőzi nem csak önmagát, hanem az egész udvart: a tökkelütött szolgája szerelmes Gwenbe, ezért állt elő ezzel a "gyenge hazugsággal". Merlin hiába tiltakozik a szerelem vádja ellen, Artúr fölénye lehengerlő, varázslónk pedig szánakozó tekintetektől és vigyoroktól kísérve kullog el a meghiúsult akció után.

Artúr annyira okosnak hiszi magát. De még akkor sem jött rá, hogy varázsló vagyok, amikor elmondtam neki. Talán hegyes sipkában kellene járnom...

Gaius, aki továbbra is Sherlock Holmes módjára nyomoz, végre rájön, hogy a kór a vízből fertőz, és amikor elrángatja magával Merlint, hogy mintát gyűjtsenek a vár alatti víztározóban, fel is fedezik az ott rejtőző szörnyet - az afancet, ahogy Gaius nagy bestiáriuma nevezi.
Mivel már rakják a máglyát a közelgő kivégzéshez, Merlin a sárkányhoz siet, hogy megtudja, hogyan lehet elpusztítani az afancet. A sárkány nincsen bőbeszédű kedvében, csupán két rövid tanáccsal szolgál: Merlinnek bíznia kell a rendelkezésére álló elemekben, és ideje Artúr segítségére támaszkodnia.

Te csak az érem egyik oldala vagy. Artúr a másik.

Artúrt nem könnyű megnyerni egy olyan akcióhoz, amely szembe megy a király ítéletével, ezt azonban Morgana vállalja, aki bármit megtenne Gwen ártatlanságának bizonyítása érdekében. Morgana először mutatja meg, milyen ügyesen manipulálja az embereket, különösképp Artúrt. Később ennek még sok hasznát veszi, Camelot pedig sok kárát látja... De már megint előre szaladtam a történetben. Szóval Artúr, Merlin és Morgana a víztározó barlangrendszerébe siet. Itt aztán izgalmas bolyongás veszi kezdetét, amely gyengén megrendezett akciójelenetbe torkollik. A horrorisztikus külsejű szörny egyszer itt, egyszer ott bukkan elő. Végül Artúrnak sikerül sarokba szorítania, Merlinnek pedig eszébe jut, amit Gaius mondott a tudományos munka alapját jelentő négy elemről. Az afancet földből és vízből gyúrták, ezért varázslónk a szél erejét és a fáklya tüzét szítja fel ellene.

Az afanc elpusztításával minden jóra fordul. A kór nem szed több áldozatot, Gaius pedig könnyen meggyőzi a királyt Gwen ártatlanságáról, amint megmutatja neki a víztározóban talált tojást, amelyen Nimueh jele látható.

Míg a király elhűlve fogadja a régi ellenség visszatértének hírét, a várbörtönben nagy az öröm. Gwen kiszabadul, Morgana pedig bizalmasan közli Merlinnel, hogy nem kell aggódnia, nála biztonságban van a titka. Ifjú varázslónk egészen megkönnyebbül, hogy végre valaki előtt nyíltan beszélhet a mágikus képességeiről, de nagyon koppan, amikor rájön, hogy Morgana egészen más titokról beszél: a lány is azt hiszi, hogy végig a Gwen iránti szerelem hajtotta.

Merlin titka tehát mindennek ellenére megmaradt, viszont hősünk szerzett magának egy komoly ellenséget a dühös Nimueh személyében.

Bár az élvezet fő forrása továbbra is a karakterekben rejlő humor, néhány szép és mély pillanatot tartogat ez az amúgy közepes epizód. Például amikor Merlin az ablak mögül figyeli Gwen és a gyógyuló Tom örömét, vagy amikor a lány a börtönrácson keresztül arra kéri Merlint, hogy őrizze meg emlékezetében.
James Hawes rendező ezzel az epizóddal búcsúzik a sorozattól. Érdemei elismerése mellett, nem nagyon kell bánkódnunk emiatt.

Eredeti cím: The Mark of Nimueh
Hivatalos magyar cím: A jel
Rendező: James Hawes
Író: Julian Jones
Operatőr: Geoffrey Wharton